Helló és bocs, tudom, régen nem írtam semmit, de ma történt valami, amit muszáj elmesélnem, még akkor is, ha holnap hajnalok hajnalán kelek, most meg már fél 11 van (éjszaka).

Amit mindenképp szeretnék veletek megosztani, az annak a felismerése, hogy a telód zárolása: lúzerség! Csak és kizárólag saját magaddal (....) ki, ha bármilyen zárolást használsz, ugyanis ÉN is simán feltöröm, igaz az adatok valószínűleg elvesznek, de az kinek is kell??? Mi vagy te, a "Világ 100 legbefolyásosabb emberének" egyike??? Ha valaki nyúlja a telódat, nem az adataid kellenek, hanem hogy pár ezresért túladjon rajta, de gyorsan.

Tudod kinek a dolgát nehezíted meg a telefon zárolással? A sajátodat, barátom! Kódolsz, pötyögsz, húzgálsz, de minek? Mert egyszer majd csak úúúúúúgy elfelejted, mint a pinty, hogy mit is állítottál be, és akkor aztán guglizhatod, hogy hogy is kell feltörni, az ám! Úgy, ahogy én ma a kiscsajét. És még jó, hogy nem régi a telója, mert minden, ami nem az SD kártyán volt, ment a virtuális klotyóba. Az meg, hogy hogy kell: gyerekjáték. Fent van a youtube-on a videó, telefontípusonként. A telód megmenekül. Csak épp a fotóid, a letöltéseid és mindened odalesz. A hard reset után olyan lesz a készülék, mint az új, nem lesz rajta semmi. És sírni fogsz. 

Tehát összefoglalva:

HA ELLOPJÁK vagy ELHAGYOD  A TELÓDAT:

1. A telefonzárat a tolvaj/megtaláló a hard reset funkcióval feltöri
2. Az adataid elvesznek (kivéve ami az SD-kártyán van), de az kinek kell rajtad kívül?
3. Mehet a telód a piacra...

HA ELFELEJTED A KÓDOT:

1. Bármit szeretnél a telódon, mindig ezzel a kódolással bajlódsz, amit persze boldog-boldogtalan lát, simán megjegyzik, mit pötyögtél, húzgáltál, ezért időnként megváltoztatod a kódot....
2. ... amit aztán előbb-utóbb úgyis elfelejtesz...
3a. A hard resettel feltöröd a zárolást, de az adataid odalesznek (sírás-rívás, rajta volt egy csomó fotó, meg videó, ahogy a gyerek az első lépéseit teszi meg ilyenek, brühühü...)
3b. Elviszed egy hackerhez, aki ki tudja mit tölt rá, meg le.... (ez is egy SZUPER megoldás, akkor már inkább hard reset)
4. Átkozod magad, mert elolvastad ezt a blogbejegyzést, de úgy gondoltad, veled ez nem történhet meg...

Ja, a youtube keresőjébe azt írd, hogy hard reset, meg a telefonod típusát ;)

Fotó: youtube.com

Van az úgy, hogy az Újév napján megkönnyebbülten sóhajtasz, hátrahagytál egy kőkemény évet, ennél már csak jobb jöhet. Ugye, voltál már Te is így? Nos, a 2016-ot úgy zártam, hogy hál' Istennek, vége, arccal előre, 2017 ez után a trutymó után már akkor is világklasszis lesz, ha átlagosan alakul.

Aztán rá kellett döbbennem, hogy a múlt év csak a kezdet volt. A bemelegítés. Mert van folytatás. Mert a Sors (vagy mi), egyfolytában úgy csinál, mint Eötvös bohóc annak idején: "... van mááááásiiiiik....!" És ez nem vicc. Nem vicces...

2016 a munkahelyi átalakításról, az azzal járó folyamatos bizonytalanságról szólt. Ne élje át senki, hogy kezébe veszi az SZMSZ-t, amelyben már nincs meg az ő szervezeti egysége. De ki sem rúgják... Hetek bizonytalanságban. Közben mindazt, amiért több, mint 15 évet dolgoztunk, amit a semmiből felépítettünk, napról napra tüntették el, míg végül az írmagja sem maradt, beszántották, a helyét sóval meghintették, ennyi volt, fakereszt.

2016. december 15-e talán többünknek is a megkönnyebbülést jelentette. Hetek-hónapok bizonytalansága és megaláztatása ért véget, a munkahelyünk megszűnt, lapát, utca, jöhettünk haza Budapestről önköltségen, gyalog, vagy ahogy akartunk, az már senkit sem érdekelt. Sírhattunk volna, többen sírtak is, a tehetetlenség és a hiábavalóság zuhant ránk. De vége. Az évnek is vége. Jön 2017, új év, új remény, hajrá!

Elhatározások. Fogadkozások. Nem nézünk hátra. Nem foglalkozunk a múlttal. Arccal a jövő felé. Jó vicc. Még egy pár napos szerelmet sem feled el az ember ripsz-ropsz, nem másfél évtizedet. De megpróbáltam, csak még valamit mégis megígértem. Egy utolsó segítséget. Egy csak-azért-is-ki-ha-mi-nem dolgot. De éreztem én, hogy nem kéne, hogy itthon kéne maradni, hogy azzal kellene foglalkozni, ami előttem áll, nem a múltat húzgálni magam után. Nemakarózva indultam és gondolkodtam. Elgondolkodtam. Ez 90-nél már veszélyes, most már tudom. Hirtelen eszmélés, már nem vagyok az úton, egy meggondolatlan rántás balra, csúszás, már nem tudom, pontosan mi van és egy csattanás. Landolás a bozótban.

Azóta naponta hála a Jóistennek, hogy ennyi. Bordatörés, kétszeres, de semmi komoly. Az autó kuka, de az nem lényeg. Tanulság van. És elhatározások. Fogadkozások. Hogy most már tényleg ennyi volt. Annyi, de annyi figyelmeztetés, jel és miegymás után végre egy jelképes szalutálás, "Igenis, értettem!" és nem packázok tovább Vele. Úgyis eléri velem, amit akar, ami a terve. Nem okoskodom tovább. 

"...legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a Földön is."

Hannáék Mikulás-előadása 
Vigyázat, nagy adag cukiságot tartalmaz!!! 

Drága Nünüke, már 8 éve nem vagy velünk és most megtaláltam ezt az általad a húgomnak írt réges régi versedet. Könnyek közt másolom most ide:

Kovács Éva: Kincs

Felébredtem, mert élek újra
az életre gondolok, nem a halálra.
Visszafordulok és TE nézel rám,
hallatszódik egy halk dobbanás.

Életet adtál, és reményt,
És már nem érdekel, hogy mi történt.
Bátor vagy és kincs nekem,
mert te vagy, ki megért engem.

Köszönöm, hogy ennyi vagyok, 
Te felállítottad, amit ők leromboltak.
Ennyit senki nem tett értem,
Senkinek nem jutott eszébe az életem.

Mert csak TE értheted meg,
lelkem ár nem szenved.
Akik gyűlölnek, temessenek el,
De nekem akkor is élnem kell!

Varga Melindának: Köszönöm
1993. XI. 23.

Nyugodj békében...!

Napok teltek el és be kell látnom, búcsúznom kell. Két hét múlva lett volna 11 éve, hogy velünk voltál. Már az is csoda, ahogy az életünkbe csöppentél, most pedig ugyanolyan hihetetlen gyorsasággal távoztál. Eltűntél. Este még együtt vacsoráztál a többiekkel, vasárnap pedig nem voltál sehol. Napok óta várjuk, hátha előjössz és jellegzetes nyávogásoddal elpanaszkodod, hogy mi történt. Szofit hetekig vártam, de sosem jött haza.

Drága Zsuzsikám, a mai napig nevetve meséljük a történetet, hogy a gyorshajtásért járó csekk helyett téged kaptunk a rendőrtől valahol Cegléd környékén. Még jó, hogy órák óta nyávogtál nekik, ha egyszer éhes voltál. Az első boltnál megálltunk és a konzerves dobozban eltűnt a fejed, úgy habzsoltad a macskaeledelt :) Te voltál a még el sem készült házunk első lakója.

Azóta annyi minden történt! Megszületett Lilla, aztán Hanna, kutyabarátod is lett, ő is csak úgy jött. Túllettünk egy újabb házfelújításon és lett egy új cicánk is. Na, vele sokáig haragban voltatok. Épp mostanában tűnt fel, hogy már nem fújtok egymásra. Hiányzol nekik is. A két vörös napok óta levert, tudják, hogy eggyel kevesebben lettek.

Gyönyörű szép cicám, Isten veled! Hiányozni fogsz, nagyon szerettelek...

Egy szem almafánk az idén is hálás volt a gondoskodásért, bőséggel ellátott minket az őszre almával. Sütireceptek után kutakodva kaptam kedves Erika barátnőmtől néhány pitereceptet, köztük egy mákos-almás pitéét is. Mák helyett mandulaliszt került bele, de egyebekben egy az egyben az eredetit követtem, természetesen "low carb" alapanyagokkal. Nem klasszikus pite recept, hanem kevert tészta, de a végeredmény isteni lett. Mivel sejtettem, hogy itt egy adag édes kevés lesz, rögtön dupláztam :)

Az apukám folyton tele van ötlettel, én meg igyekszem támogatni. Eddig is próbáltuk úgy összeállítani a napi menüt a kondorosi Napsugár Vendégőben, hogy változatos legyen, viszont most kineveztük a "B" menüt "low carb", azaz alacsony szénhidráttartalmú ételsorrá. Ehhez persze utána kellett járni, hogy milyen alapanyagokat tudunk beszerezni "éttermi mennyiségben" és azokból milyen ételeket tudunk elkészíteni. Szerencsére az egyik nagykereskedésben éppen most kezdték el bevezetni a Dia-Wellness termékeket, ezekkel egy ideje itthon is kísérletezek.

A minap kaptam egy új receptet, ki is próbáltam, teljesen jól sikerült, köszönet érte, Kiszely Ági! :-) Persze nálam egyből minden egy kicsit másként készül, "elvirásítom", "ápdétosítom", valami csavar tuti belekerül a sztoriba. Az alapreceptet azonnal kipróbáltam egész (nem őrölt) mákkal is szezámmag helyett, én imádtam, a vélemények megoszlottak. Aki odavan a mákért, biztos szeretni fogja.

Nem vagyunk nagy Valentin napozók, egy csokika, egy virág, ilyesmi, semmi túllihegés. A túlcsöpögős romantikát nem nekünk találták ki. Mondjuk ott sem tartunk mint az egyszeri székely bácsi, akitől megkérdezte a felesége, hogy miért nem mondja, hogy szereti - "Egyszer már mondtam, ha változás lesz, szólok" - válaszolta a bácsi. Nos, az idén kicsit szakítottunk ezzel a szokásunkkal.

Húúúú, de savanyúúúú! Ismerős helyzet, hogy megveszitek a boltban a narancsot, mandarint, hazaviszitek, nagy boldogan megpucoljátok és az első falatnál csücsörire húzzátok a szátokat? Nos, ez velünk is megtörténik időnként. Mit lehet ilyenkor tenni? Első felindultságunkban az egészet kidobni. Aztán sajnálkozni. Van, aki nekiáll lekvárt főzni belőle. Ügyes, én ezzel még nem próbálkoztam. Sosem főztem még lekvárt, bár biztosan fogok egyszer, csak még várat magára a dolog. Vagy kipróbálsz egy narancsos süti receptet.