Mikor belekezdtem a váltásba, egy cél lebegett a szemem előtt: minél több kilótól megszabadulni. Ez egy kőkemény munka. Azért meg jár valami, nem?!

A legjobb motiváció a jutalmazás. Tudjuk ezt, ha a kutyusunkat szeretnénk megtanítani ülni, állni és szépen mellettünk sétálni. Tudjuk, ha a gyerekünket akarjuk jobb iskolai teljesítményre sarkallni. Tudjuk, ha az alkalmazottat akarjuk minőségibb munkára sarkallni vagy túlórára rávenni. Ilyenek vagyunk mi: "velejéig korruptak". De nincs is ezzel baj. Valamit valamiért.

Ha már ilyen keményen küzdünk, miért ne kaphatnánk némi jutalmat mi magunk is? Mert mit is teszünk?! Fizikai munkát végzünk, mégpedig jó nehezet (edzünk). Kiteljesítjük a konyhaművészetünket, egy csomó új kaját kipróbálunk (amiket eddig sose ettünk), beszerezzük a hozzávalókat (amikről eddig sose hallottunk), kísérletezünk (bizony, némelyik elsőre nem lesz túl sikeres). Ráadásul egy csomót tanulunk is (utoljára a suliban tanultunk ennyit). Ha ezt órabérben kiszámolnánk, még minimálbérrel is súlyos ezresek ütnék a markunat érte. Megérdemlünk hát valamit cserébe, nem?

Bizony, kapunk is. Könnyebb légzést, kevesebb hasfájást, fejfájást, ízületi fájdalmat, javuló emésztést és elismerő pillantásokat, biztató szavakat. De mint mondtam, korruptak vagyunk. Nekünk valami kézzelfogható kell!

Amikor a saját magam vonatkozásában erre rájöttem, már készen is voltam a nagy ötlettel: újra olvasni fogok! Az lett a jutalmam, hogy könyveket vásároltam. Bővül is a könyvtáram rendesen. De más lehet (sőt, valószínű), hogy másra vágyik. Valami kényeztetőre. Kozmetikára, szobanövényre, mozira, színházra, új ruhára, masszázsra. A lényeg: igazán vágyjunk rá (így lesz valódi jutalom) és ne terhelje meg túlságosan a családi kasszát (az nem jutalom, ha utána a párunkkal jól összebalhézhatunk miatta). Iktassunk be kisebb mérföldköveket (például minden leadott 3. kg után), aminek elérésekor kapunk egy kis jutalmat. Egy-egy nagyobb cél elérésénél pedig jöhet valami extra jutalom: wellness hétvége, sminktanfolyam, főzősuli, színházbérlet, szolibérlet.

Amikor elértem az addig elérhetetlennek tűnő -15 kg-ot, ráadásul minden ruhám lógott rajtam, elhatároztam, lecserélem a ruhatáramat. Persze mi sem lopjuk a pénzt, de ekkor jött az újabb hihetetlen öröm: megnyíltak számomra az akciós vásárlási lehetőségek kapui is! Eddig órákat töltöttem azzal, hogy vásároljak magamnak egy ruhadarabot, persze sosem olyat vettem végül, ami tetszett, hanem ami egyáltalán rám jött. És természetesen teljes áron, ami akciós volt, tuti nem volt a méretemben. Utáltam az egészet. Most viszont dúskálhattam a sok-sok ruhában! A korábbi 46-48-as méret helyett végre 42-es! Ráadásul hihetetlenül olcsón! Ez lett az én NAGY jutalmam.

A jutalmazás jó dolog, ösztönöz, inspirál, motivál. Nekem legalábbis bejött.