Augusztusban nagyon fájt a lábam. Elmentem orvoshoz, aki elküldött röntgenre. Megállapították, hogy a bal lábamon a sarkamnál van két kis csontkinövés, amitől fájhat. Igen ám, de nekem a bal egyáltalán em fájt, a jobbra viszont alig bírtam ráállni. Vettem magamnak egy MBT szandált, amitől jobb lett, de csak ha rajtam volt. Ha nem viseltem, csillagokat láttam. Bizonyára ismeritek a mondást, "ha nem változtatsz, még nem fáj eléggé". Nekem úgy tűnik, már eléggé fájt. Ez volt az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban.

A korábbi kudarcok azonban óvatossá tettek. A futással sem voltak jó tapasztalataim, melegben rettenetesen kimerítő tud lenni, ráadásul mindig szúrt az oldalam és nem kaptam levegőt. De Aranka rábeszélt és vettem egy futócipőt. Hajnalban indultam futni, mert akkor még viszonylag hűvös volt, nem volt "közönsége" a kínlódásomnak és nem a családtól vettem el az időt. És láss csodát, jó volt! Nem fulladtam, nem szúrt az oldalam és mire a család felébredt, én kitisztult fejjel, tele tettvággyal ugráltam körbe őket.

Inspiráló lehet, ha olyanokat látsz magad körül, akikről nem is gondoltad, hogy képesek arra a teljesítményre, amire te (még) nem. Az, hogy a sportpályán a szüleim korosztályához tartozók sorra leelőztek és többet is futottak, mint én, nagyon motivált. A futást azonban csak átmenetnek gondoltam, szerettem volna visszatérni régi kedvencemhez, a kick-boxhoz, azonban olyan nulla erőnléttel kár lett volna nekivágni. A futás azonban maradt, közben a zord téli napokra beszereztünk egy szobabringát és már voltam kick-box edzésen is.

Azt mindenki tudja, hogy a legnagyobb motiváció, ha valamit örömmel végzünk. Én ezt kisarkítanám és azt mondom, mindenkinek azt kellene (csak) tennie, ami örömet okoz számára. Tanulásban, sportban, munkában - mindenben. Az örömtelenül, kényszerből végzett dolgok sosem lesznek sikeresek. Ha valaki főzni szeret, főzzön, ha takarítani, takarítson, ha bütykölni, akkor szereljen, ha írni, akkor írjon. Persze-persze, a mai világban örülünk, ha kapunk munkát, nemhogy még válogassunk is. De erre való a hobbi - legalább a szabadidőnket arra áldozzuk, amit szeretünk. Ez vonatkozik a sportra is. Aki azt mondja, hogy utál sportolni, az még nem találta meg a megfelelő mozgásformát, azonban keresgéljen csak tovább, előbb-utóbb megtalálja.